“Az egyetlen keresztények a katolikusok”

Keresztény Katolikus Egyház - Patrimonium Petri

 

"Egyetlen Isten, egy Krisztus és egy egyház van, úgy-ahogy egy katedra, amely az Úr szava szerint Szent Péterre helyeztetett. Másik oltárt támasztani új papsággal az egy oltár és egy papság mellett nem lehet. Aki máshol gyűjt, az szétszór." - Szent Ciprián

1000px-Flag_of_the_Papal_States_(pre_1808).svg

 

Címlap

Keresztség

Egyház hit

Végidők

Szentelmények

Kapcsolat

 

A (vízzel való) keresztség szentsége nélkül lehetetlen üdvözülni - a trentói (tridenti) zsinat kánonjai és tanítása

“Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába” -János evangéliuma

 

 

[1615] 2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a valódi és természetes víz nem szükséges a keresztséghez, és emiatt a mi Urunk Jézus Krisztus ezen szavait [Jn 3,5]. „Aki nem vízből és Szentlélekből születik újjá", csak valami metaforává ferdíti el: legyen kiközösítve.

[1616] 3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a római Egyház, amely az összes helyi egyházak anyja és tanítómestere, nem az igazi tanítást tanítja a keresztség szentségéről: legyen kiközösítve.

[1618] 5. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a keresztség szabad tetszés tárgya, vagyis nem szükséges az üdvösségre: legyen kiközösítve [vö. DH 1524].

1552] 2. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az ember Jézus Krisztus által csak azért nyeri el az isteni kegyelmet, hogy könnyebben tudjon igazul élni, kiérdemelhesse az örök életet, mintha a szabad akarat által és kegyelem nélkül is mindkettő – bár keservesen és nehezen – elérhető volna: legyen kiközösítve [vö. DH 1524k].

[1551] 1. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy az ember saját tettei alapján, amelyek vagy az emberi természet erőiből, vagy a Törvény tanításából származnak, Jézus Krisztus isteni kegyelme nélkül is megigazulttá lehet Isten színe előtt: legyen kiközösítve [vö. DH 1521].

[1524] Ezek a szavak körvonalazzák a bűnösök megigazulásának leírását, hogy ti. abból az állapotból, amelyben az ember az első Ádám fiaként születik, hogyan kerül át a kegyelem és a „fogadott fiúság" [Róm 8,15] állapotába, a második Ádám, a Megváltó, Jézus Krisztus által. Ez az átkerülés pedig az evangélium meghirdetése után nem lehetséges, az újjászületés fürdője nélkül[5. kánon], vagy annak kívánásával, mint írva van: „Aki nem születik újjá vízből és Szentlélekből, az nem megy be Isten országába" [Jn 3,5].

 

[1529] Ennek a megigazulásnak az okai a következők: cél-oka Isten és Krisztus dicsősége és az örök élet. Létesítő oka pedig a könyörülő Isten, aki ingyen megtisztít és megszentel [1Kor 6,11], és megjelöl és felken a megígért Szentlélekkel, aki a mi örökségünknek a záloga [vö. Ef 1,13]. Kiérdemlő oka: Isten felülmúlhatatlanul szeretett Egyszülötte, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki, „amikor még ellenségek voltunk" [Róm 5,11], „végtelen nagy szeretetével, amellyel irántunk viseltetett" [Ef 2,4], a keresztfán elszenvedett szentséges szenvedése által kiérdemelte számunkra a megigazulást [10. kánon], és elégtételt nyújtott helyettünk az Atyának. Eszköz-oka pedig a keresztség szentsége, amely „a hit szentsége" [1], amelynek híján soha senki nem részesülhet a megigazulásban. 

 

[1510] Hogy a mi katolikus hitünk, „amely nélkül lehetetlen Istennek tetszeni" [Zsid 11,6], a tévedésektől megtisztulva csorbítatlanul megőrizze vegyítetlen tisztaságát, s hogy a keresztény népet „a tévedésbe ejtő álnokság szelei el ne sodorják" [Ef 4,14],

— mivel ezekben az időkben amaz ősi kígyó [vö. Jel 12,9; 20,2], az emberi nem örök ellensége az Isten Egyházát temérdek egyéb gonoszság mellett azzal is felforgatta, hogy magáról az eredeti bűnről és annak gyógyszeréről nemcsak új, hanem régi tévedéseket is felszított —, a Tridenti szentséges, egyetemes és általános zsinat, ...

  • vissza kívánván szólítani az eltévelyedetteket és megerősíteni az ingadozókat, követve a Szentírást, a szent atyák, a megerősített zsinatok tanúságait, s magának az Egyháznak ítéletét és egyöntetű állásfoglalását is, megvallja és hirdeti mindazt, amit az eredeti bűnről
  • az alábbiakban kimond:

 [1511] 1. Aki nem vallja, hogy Ádám, az első ember, amikor a paradicsomban megszegte Isten parancsát, azon nyomban elveszítette szentségét és megigazultságát, amelyben Isten őt létrehozta, és sértő törvényszegése miatt oly mértékben fölkeltette Isten haragját és felháborodását, hogy a halál jutott neki osztályrészül, amivel Isten korábban fenyegette is, s a halállal egyszersmind fogolyként annak hatalma alá került, aki ezután „a halálon uralkodott" [Zsid 2,14], vagyis az ördög hatalma alá (került), s ezért „a sértő törvényszegés miatt Ádám teljesen, testileg és lelkileg romlott állapotba került" [vö. DH 371]: legyen kiközösítve.

 [1512] 2. „Ha valaki azt állítja, hogy Ádám törvényszegése egyedül neki magának volt romlására és nem az ő ivadékainak"; hogy az Istentől nyert szentséget és megigazultságot, amelyet elvesztett, csak a maga számára vesztette el, s nem számunkra is; vagy hogy az engedetlenség bűne által csak a „halált és a testi büntetéseket származtatta át az egész emberiségre, nem pedig a bűnt is, amely a lélek halála": legyen kiközösítve, mivel ellentmond az Apostol szavainak: „Egy ember által lépett a világba a bűn, akiben mindnyájan vétkeztek [Róm 5,12]" [DH 372].

[1513] 3. Ha valaki Ádámnak ezt a bűnét, amely eredetét tekintve egy, és nem utánzás, hanem leszármazás által ered át mindenkire, és sajátjaként van benne minden egyes emberben, megszüntethetőnek mondja akár az emberi természet erői révén, akár másféle gyógyszerrel, mint az egyetlen közvetítő, a mi Urunk Jézus Krisztus [vö. DH 1347] érdeme által, aki az Ővére által [vö. Róm 5,9k] kibékített minket Istennel, aki „megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett" [1Kor 1,30]; vagy aki tagadja, hogy a Krisztus Jézus által szerzett megváltó érdem a keresztség szentségének útján fejti ki hatását mind a felnőttekre, mind a gyermekekre, ha szertartását az Egyház által gyakorolt formában szabályszerűen végzik: legyen kiközösítve.

Mert „nem adatott más név az ég alatt az embereknek, melyben üdvözülhetnének" [ApCsel 4,12]. Ezért halljuk: „Íme az Isten Báránya, íme aki elveszi a világ bűneit" [Jn 1,29]. Valamint: „Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra" [Gal 3, 27].

[1514] 4. Ha valaki tagadja, hogy az újonnan megszületett csecsemőt meg kell keresztelni akkor is, ha megkeresztelt szülőktől ered, „vagy bár állítja, hogy meg kell keresztelni őket a bűnök bocsánatára, de azt mondja, hogy a gyermek semmi olyat nem hordoz az Ádámtól való eredeti bűnből, amit az újjászületés fürdőjében ki kellene engesztelni", hogy így a gyermek elnyerhesse az örök életet, vagyis következésképpen a keresztelés formáját a bűnök bocsánatára nem helyesen, hanem tévesen értelmezi: legyen kiközösítve.

Mert nem lehet máshogyan érteni az Apostol szavait: „Egy ember által lépett be a világba a bűn, és a bűn által a halál, és így a halál minden emberre elhatott (átterjedt), akiben mindnyájan vétkeztek" [Róm 5,12], csak azon a módon, ahogyan a mindenütt elterjedt katolikus Egyház ezt mindenkor értette. „Ezért tehát a hitnek a szabálya az apostoli hagyomány szerint, a kicsinyekre is érvényes, akik koruknál fogva bűnt elkövetni még maguktól képtelenek, de akiket ezért valóban meg kell keresztelni a bűnök bocsánatára, hogy újjászületésükben megtisztuljanak attól, amit származásuk révén magukra vontak."[DH 223] „Aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, az nem mehet be Isten országába" [Jn 3,5].

[1515] 5. Ha valaki tagadja, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, amely a keresztségben adatik, eltörli az eredeti bűn állapotát, vagy állítja, hogy nem törli el teljesen azt, ami valódi és sajátos értelemben vett bűn, hanem csak letörli [1], vagy csak nem tudja be: legyen kiközösítve.

Mert az újjászületett lelkekben Isten semmit nem utál, mivel: „nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik a keresztségben Krisztussal együtt a halálba temetkeznek" [Róm 6,4], „akik nem a test szerint élnek" [Róm 8,1], hanem a régi embert levetve felöltötték az újat, akik „Istenhez hasonlóvá tétettek" [Ef 4,22k; Kol 3,9k], ártatlan, szeplőtelen, tiszta, hibátlan és Istentől szeretett fiakká lettek, s akik „Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei" [Róm 8,17] úgy, hogy a mennybe való belépésük útjában semmi sem áll.

© CopyRight 2017, KeresztenyKatolikus.uk